Fűszereskosár

Kedves kecsege és egli a saját oldalukon nemsokára elindít egy sorozatot Elfeledett fűszerek címmel.

Felkérésükre viszont nem mondhattam igent, hogy vegyem szárnyaim alá a rovatot, mert ha jobban belegondolok, nem használok sokféle fűszert.
Alapjában véve, mivel egyikünk sem rajong még a csípős ízekért sem, így bárki gondolhatná, hogy szegényes az ízvilág idehaza. Pedig fűszeres kosaram nekem is van. Meg persze pár kis üvegcse, amiben finomságokat tartok.

Alapfűszerként a só, a bors, és a fokhagyma abszolút meghatározó rám nézve. Ezek sosem hiányoznak itthon 🙂
Amit még tartok és használok: fűszerpaprika – alkalomszerűen, mert nem vagyunk nagyon ,,pörköltesek''. Tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy jó pörit mikor főztem utoljára. Talán bográcsban. Aztán van még itthon kis kömény, amit Apa nem szeret. Szárított és fagyasztott petrezselyem a virágládáimból. Szárított kakukkfű, ami tavasztól majd az erkélyen frissen is fog növögetni. Rozmaringot is nevelgetek és szüretelek kiskertemből. Tavaly citromfüvet, bazsalikomot és snidlinget is pátyolgattam 🙂
Lássuk mi van még: szerecsendió, friss gyömbér és őrölt, borókabogyó, koriandermag, fahéj egészben és őrölve, szegfűszeg, szezámmag, tökmag, mandulaszeletkék, lenmag, mák. Ide sorolom őket, mert szárazon pirítva domináns ízt adnak pl. a rizsnek. Fűszerkeverékeket nem igazán tartok, bár van egyfajta csirkefűszer, amit az egybenmadárhoz néha használok. Megemlíteném még a sószegény, tartósítószermentes vegetát, amiből 15 dkg-ot sikerült egy év alatt elhasználnom 🙂 Végül így felsorolva mégsem kevés fűszer ez.
Jobb szeretem az ételeket a saját ízükért, nem vagyok híve pl. a keleti kultúrák garam masalájának, ahol a csuda sem emlékszik mi minden kerül bele. Néha olyan kaotikus a sokféleség, hogy gyanítom, ha bármit összekevernék, én is mondhatnám, hogy van saját garam masalám 🙂 Továbbá tervezem, hogy kókusztejet, citromfüvet és lime-levelet szerzek be, mert terveim vannak velük.

Visszatérve az Elfeledett fűszerekhez: két éve nevelgetek az erkélyen cserépben levendulát. Nem csak hogy csodaszép, illata csodálatos és meleg nyári estéken belengedez az erkélyről a szobába, hanem még finom is. Először lecsippentettem egy levélkéjét és elrágcsáltam. Fantasztiksuan aromás! Jótékony hatásait nem kell bemutatni szerintem senkinek.
Egészen rászoktam, és már tejszínes és mézes-citromos mártásba is szedtem a virágaiból. És persze teába is rendszeresen dobtam egy ágat.
Egy-egy zaklatottabb nap után pár citromfűlevelet csíptem le és mellé 2-3 szálacska levendulát, ezt leforráztam és elalvás előtt ittam meg langyosan. Ilyenkor gyorsan meglátogattak az álommanók és nyugodt éjjelem volt.
Érdekes, hogy a levendula felhasználásakor szinte kizárólag a virágjáról esik szó. Pedig a szára, húsos levélkéi éppolyan illatosak, mint a virágja. Tavaly ősszel a száraiból gyűjtöttem kis harisnyából applikált tasakokba és azokat lógattam be a szekrényekbe. Amikor illatuk már nem nagyon érződött, megmarkoltam a zacskókat és roppantottam rajtuk egyet-kettőt. A ropogósra száradt leveleknek is aromás, friss illatuk van és egész télen meg is maradt. Nem lett mindennek átható levendula illata, de azért akinek jó a szimata – pl. molyok, akik szerencsére nincsenek – az érezheti, amikor kinyílik a szekrényajtó.
Megint rá kell jöjjek, hogy nagyanyáink sokat tudtak 🙂

levendula : az enyém! az enyém! :))) saját levendulám

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.