Az illatokról – harmadik alkalom

A mi családunkban az eper igazi idénygyümölcs. Amikor a kertben több időnk volt még, akkor tavasszal alaposan ,,rendbeszedtük'' az epret. Nyunyi még ma is dédelget pár budaőrsi leszármazottat, amik hatalmasra nőnek és egy falatra be sem lehet kapni őket és a szomszédok is a csodájára jártak évekig. De ezek az eprek nem ám azok az ízetlen, éretlen, de valamiért mégis piros téli spanyol csodák!
Az epernek lelke van. Mert nő 🙂 Egyértelmű, ugye?


Szóval tavasszal, mikor kezdenek kibontakozni az új levelei, akkor szépen össze kell szedni róla és alóla a tavalyi avart. Nem szabad a földön semmi olyannak maradnia, amitől esetleg majd a kövér eperszemek rothadásnak indulhatnának. A földet is meg kell kicsit kapirgálni körülöttük és nagyon szeretik a palánták a guanotrágyát. (fura ízlésük van, de beválik) Aztán mikor virágba borulnak a kis szépségek, akkor nem szabad sajnálni őket és le kell szedni majd' az összes levelüket. Csak a virágok maradjanak. Kegyetlenség? Dehogyis! Sokkal több erejük marad a virágokra és a termésekre. Ha így teszünk és még az idő is jó rá, akkor csodás, hatalmas, zamatos epreink lesznek, amik csak úgy virítanak majd és kiabálnak, hogy szedjük le őket 🙂 Amikor a május közepi-végi nap már forróbban süt, akkor a szépségek az élettel teli piros színükről mély bordóvá válnak 1-2 nap alatt. Akkor szeretek csak igazán csemegézni belőlük! Mert akkor már messziről érzem az illatukat, amikor közelítek az ágyás felé a tállal, amibe szedem őket. Mmmm…. 🙂 szinte részegítő az illatuk és az embernek azonnal összecsordul a nyál a szájában. Na és persze be is kap egyet-egyet, mit bánja, ha mosatlan. Ez a saját kertje és tudja, mikor mit szabad 🙂

Tegnapi kalandozásom a teáimmal az eper aromájú zöldre esett. Ennyire nem volt intenzív, mint az élmény, amit felbolygatott bennem, és ami miatt még jobban várom a tavaszt. De meghatározó volt az illata. Egy icipicit azért a tuttifrutti is eszembe jutott – nemszeretem, pfúj – de hamar elillant a gondolat, mert amikor megkóstoltam, akkor a már ismerős zöld tea ízen átjutott az eperé is. Egy teába elég is ennyi belőle, éppcsak mutatóba. A hatása mégis meghatározó volt és csukott szemmel, gondolatban már a virágzó gyümölcsfák alatt jártam a kertben 🙂
Alig várom 🙂

na vajon mi? (eredeti fotó a gúglin :) )

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.