Piroska

Régen írtam töretlen teamániámról. Persze közben máson is jár az eszem. Olvasgattam pár tealeveles sütemény receptjét. De valami sajáton gondolkodom. Várom, hogy megszálljon az ihlet.

Addig is marad a teázás. Mindennapi rendszerességgel. Itthon teljesen rákattantam egy finom csipkebogyó és hibiszkusz keverékre. Nincs is más benne. És nem is teszek bele semmit. Csak a maga ízéért iszom: mert fantasztikusan harmónikus, mert savanykás, mert fanyarkás, mert zamatos.

Csipkebogyóról lévén szó, szerencsére filteres. 2 filtert szoktam leforrázni a még nem lobogó vízzel, aztán ottfelejtem. Ennél a gyümölcsteánál egyáltalán nem baj, ha jó sokáig ázik a vízbe. 

Gyerekkori emlékeim közé tartozik egy nagy, téli kirándulás. Piros, steppelt kabátom volt, fehér szegéllyel. Nagyon szerettem. Mindenre felkészülve, gumipókokkal is felszerelkezve becserkésztünk egy csipkebokor csoportot. Fantasztikusan virítottak a piros bogyók! Szedtük, szedtük, de a legszebbek mindig a bokor közepe felé estek és nem értük el őket. Akkor jött a gondolat, hogy majd én bemegyek oda, csak apuék húzzák szét a bokrot. Nem is volt evvel semmi baj, míg ki nem csúszott valaki kezéből a gumipók 🙂 A bokor összecsukódott, én meg ott voltam az ezer tüske közt, ami mind belekapaszkodott a piros kabátomba. 🙂 Nem volt egyszerű művelet kiszabadulnom. Persze jó sok bogyót hoztunk haza vígaszdíjként 🙂
Itthon aztán hagytam megszáradni őket, majd a békebeli kávédarálóba tettem, párat pörgettem rajta és kávéfilteres papíron keresztül forráztam le. Akkor szerettem meg igazán. Micsoda értéke tud lenni valaminek, amiért megdolgozott az ember, ugye? :))

2 Comments

  1. egli

    jujj, de jó hogy te is szereted a csipkebogyót! (aki a csipkét szereti, rosszember nem lehet! :P)
    szóval egyszer egy teázóba invitáltak, s mivel tudták a csipketea a kedvencem, különlegességgel kínáltak. Volt abban csipke bogyó és szirma, hibiszkusz, búzavirág, napraforgó, málna egy csepp almával – amit nem éreztem igazán a keverékből -, de az egész mennyei nyomokat hagyott szájpadlásomon… Hmmm…

    no, akkor itt is voltam…
    meg linkelünk is az oldalon – kikürtöljük, hol vagy:)
    sok sikert, te kis kukta:
    egli:)

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia egli 🙂 Nagyon örülök, hogy megtaláltál és a reklámnak is.
    A csipkéről meg annyit, hogy nemrég vettem észre, hogy már egyszer leírtam korábban a bodzán ugyanezt a sztorit. 🙂 De hát ismétlés a tudás anyja és olyan messzire úgysem lapoz vissza senkisem. Örülök, hogy van rajtam kívül is teamániákus errefelé (is).
    Én is meglestelek Titeket és köszönöm!
    A jókívánságokat is köszönöm 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.