Már megint a maradék…

Amikor már túl van az ember a karácsonyi kajamizérián, akkor eszmél, hogy mi minden maradt meg. Ilyenkor van az nálunk, hogy ami maradt, az egynek sok, kettőnek kevés lenne. Ezért kell valami furmány és okosság, hogy feldobjuk, átalakítsuk a maradékot. De persze ez a maradék nem rossz értelemben értendő! Nem az a maradék, amit kivisznek a malacocskáknak 🙂
Hanem maradék leves, maradék rizs, maradék husi.

Így maradt ránk egy kis főtt rizs, amit előzőleg a Zanyukám gomba alatt sütött csirkéjéhez főztem. Ez a csirke amúgy nem nagy kunszt, csak a mellfiléket besózzuk enyhén, kivajazott tepsibe rakjuk, gombatölteléket készítünk, azt a tetejére halmozzuk. Ha sok a töltelék – és nálunk általában sok – akkor az egész tepsit kitölti, amiben a csirkemellek lapulnak. Ilyenkor a Zanyukám minden melldarabnál egy egész gombafejjel jelzi a helyet, hogy tálaláskor tudja, hol kell felvágni a megsült tölteléket. És a Zanyukám még füstölt szalonna csíkokat is szokott a tetejére tenni. Na nem rontja el a zizét 🙂

gomba alatt sült csirke Zanyukám kedvére :)

Na és ebből a rizsből maradt ránk. Tudniillik már rólam, hogy nem vagyok túlzott rizsimádó. Talán mert a szemem sem ferde, meg a hajam sem fekete. Ki tudja? 🙂 Persze fölöttéb csodálom, hogy bár Apácska sem mutat semmi hasonlóságot sem egy szamurájhoz, sem egy sógunhoz, mégis nagyon szereti. Sőt imádja!
Ennek örömére, és hogy ne dobjunk ki ételt, ma egy kicsit felturbóztam a megmaradt rizst. Így lett belőle ez:

Sonkás-sajtos rizslabdák

Ez kellett hozzá: maradék főtt rizs (kb. 20 dkg lehetett, az annyi mint… majdnem két zacsis rizs), kb. 10 dkg maradék sonka – esetleg füstölt és főtt tarja, csülök – kockázva, maradék reszelt sajt, kb. 10 dkg volt vegyesen: füstölt és edami. Aztán 1 tojás, só, bors, fokhagyma, petrezselyemlevél. Formázás után zsemlyemojzsa – vagyis apjó pici kenyéjdajabkák :)) – és olaj a sütéshez.

Így készült: fent leírtakat összedolgoztam. Csak úgy a'la nature kézzel 🙂 kellett beleszórnom egy fél maréknyi morzsát, mert strucctojás méretű volt a tojgli. Na jó, majdnem, de legalább akkora volt, mint egy libatojás. (Nemhiába méltatom a tojásos nénit, akihez járok:) )
Vizes kézzel pingponglabdányi golyókat gyártottam, megforgattam morzsában és sutty a forró olajba. Csak a morzsának kell megpirulnia! Ha soká sütné valaki, akkor számítson rá, hogy a szélén olyan kemény lehet a rizs, amit ember nem rág szét 🙂 Szóval halványsárgára kell csak sütni. Zöldséggel, paradicsommal, pórécsíkokkal, uborkával, bármilyen salátával tálalható.
Ha kisebb golyókat formálunk, akkor fogpiszkálóval egy fél koktélparival összetűzve akár vendégvárónak, vagy szilveszteri falatkának is kiváló 🙂 Legközelebb felverem a fehérjét és úgy adom hozzá, hogy még könnyebb – kis pingponglabdák legyenek :)))

sonkás-sajtos rizslabdák

1 Comment

  1. Ottis

    Szia!Tetszenek a rizslabdáid, hamarosan kipróbálom!Úgy nézem marad sonkánk húsvét után 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.