Ősz van

 

Ha nagyban űzném, akkor mondhatnám, hogy learattam a levendulát. De egyrészt azt nem is ilyenkor, hanem virágzáskor aratják. Másrészt pedig ez az őszi visszavágás nem is minűsül aratásnak. De mivel kidobni nagyon sajnálnám, így nem túl szexi harisnyazsákocskákba kötöm a levágott szárakat, 1-2 napig szikkasztom és eldugdosom a szekrényekbe.
Télen kellemes érzés, mikor egy-egy hátrébbra tolt ruhát, pulóvert előkap az emberjánya és megérzi a finom levendulaillatot. És bár sosem volt még molyom – de édes a kis birtokossal – jó tudni, hogy emiatt nem is lesz.

Múltkoriban barátnőmet leptem meg vele, mert az erkélyen csak simogatta és simogatta a levendulámat a cserépben. Gyorsan levágtam neki pár ágacskát és harisnyazacsiba kötöttem, piros szalaggal. Tetszett neki én meg örültem, hogy örömet szereztem vele. Mondtam, hogy majd amikor kiszárad, akkor kicsit ropogtassa meg néha a zacsit, akkor újra felszabadul az aromás illata. Szép tüllzacskóba csomagolva még ajándéknak is kitűnő lenne

Talán mondanom sem kell, hogy nagyon szeretem a levendulát. Amit itthon nevelgetek, nem egy extra fajta, hanem csak szupermarketban vásárolt fűszernövényke. Ebből ültettem össze 5 tövet egy nagy cserépben még tavaly. Idén meg is hálálta nekem a cserép aljára tett érett marhatrágyát, mert két hónapig folyamatosan virágzott a bokrocska.

Virágját teába szedtem, de valakinél olvastam, hogy mártásba használta. Bár az szárított levendulavirág volt, gondolom az íze nagyon meghatározó. Jövőre át kell ültetnem a kicsikét és remélem, hogy kertecském egyik szememfénye meg fogja ezt nekem hálálni

levendulaszütyők

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.