Már nekem is van

Mindig tesz-vesz valamit az ember, főleg, ha azért van szabin, hogy tanuljon. Nemigaz?
Na és emiatt tegnap, illetve tegnap előtt este én is bekevertem egy dagasztás nélküli kenyeret, amit fakanálnál olvastam. De azért meg kell mondjam, hogy szerintem a 2 dl víz kevés, őszerinte pedig a 3 dl sok azért van, mert másmilyenek a lisztek. Nekem simán utána kellett töltenem még egy decit a kettőnek, mert attól csak szálas lett a liszt és nem állt össze. A só is ízlés kérdése, most már tudom, hogy sokkal bátrabban fogok majd sózni. A bevágással szintén bátrabb leszek majd. Nem ez volt életem első kenyere, mert már dagasztottam régebben én is, mégis nagyon izgultam.
Sőt, hogy Apának nagyon ízlett, felcsillant a szeme és ő kezdeményezte, hogy csináljak majd neki olívás kenyeret. ,,Tudod Kincsem, akkor abba beleteszed az olíva sós levét, mert az a kis csomag amit szoktunk venni, az épp elég lesz és akkor nagyon finom olívás íze lesz nekem.''
Kész vagyok Miket tud ez az Apa!
Mert már tovább is gondoltam a témát a maradék olívában tartott szárított paradicsomom felhasználásához is. Épp elég lesz egy ekkora kenyérkéhez. Ezt az első sima, fehér lisztből csináltam, mert roppant kíváncsi voltam. De a kis cipó minden erénye ellenére mi nem rajongunk a fehér kenyérért és már látom lelki szemeimmel, ahogy mindenféle spéci lisztek után koslatok egy szupermarketben. Remélem, hogy sikerrel fogok járni. És bár nekem nincs kenyérsütő gépem – meg hová is tenném mellesleg? tán a fülem mögé a kispolcra – azért mégiscsak lesz itthon alkalmanként ropogós héjú, friss házi kenyér. Ja és így a nagymamámtól örökölt kerek jénai edény is értelmet nyert. Mert amúgy nem igazán használtam eddig. De kenyérsütéshez tényleg ideális
Be kell valljam, hogy kis cipónk tegnap hősies halált halt egy kis érett márványsajt, finom feta sajt, némi vaj, friss paradicsom és paprika kíséretében. Nem lett volna szabad mással elrontani az ízét
dagasztás nélküli kenyerem 1. verzió

2 Comments

  1. simsi

    Hűha! Úgy látom rákattantál a kenyérsütésre! lesz itt nemsokára sokféle ilyen-olyan fincsi kenyér! Jól látom?

    Nekem is volt kenyeres időszakom, mindig másféle kenyeret sütöttem. Volt olívás is, hagymás, szalonnás, krumplis, magvas…de nem sorolom, próbáld ki, fincsi mindegyik.

    Most már leginkábba magvas félbarnát (teljesőrlésű) sütöm, legjobban ez vált be.

    További jó házipékeskedést!
    :-))

    Reply
  2. BodzaBlog

    Hello simsi 🙂 A tervek szerint igen, lesznek kenyércik és ahogy írtam is, fel kell kutatnom másféle liszteket. Mi is a teljes kiőrlésűeket kedveljük. Reményeim szerint azokkal próbálkozom majd, de nem hiszem, hogy napi szinten. Hadd maradjon ez csak kuriózum, hisz alapjában nem sok kenyeret eszünk. Szerencsére 🙂 A magvasokra Apának is felcsillant ám a szeme, de a szalonnásra is vigyorog. Köszi az ötletet :))

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.