Azt hallottam…

    Azt hallottam nem is oly régen valahol, hogy ideális lenne hetente legalább egyszer halat ennünk. Annak ellenére is, ha nem lakunk vízparton, netán tengerparton. 

Szerencsére mi szinte mindenféle herkentyűt kedvelünk, bár gyanítom, hogy több nempróbált bizgentyű van, mint amit ismerünk. Tehát helyesen: az idehaza ismert uszonyosok közül sznte mindent szeretünk. Na és persze vannak a tengeri izék is, amiket szintén.  Ha víz mellett laknánk Apával, rengeteg sült/főtt/párolt/pácolt halat, ha pedig tenger mellett laknánk, azt hiszem állandóan kagylót/rákot/polipot meg halat ennénk. Meg persze rizst. Talán legjobb lenne egy rizsföld mellé költözni

Ezen felbuzdulva tegnap délután kevertem egy szendvicskrémet, mégpedig így:

Citromos-vajas halkrém

Ez kellett hozzá: 2 doboz natúr olajos hering lecsepegtetve,  25 dkg jófajta krémes margarin, só, bors, fokhagyma, szárított petrezselyemlevél, 1 citrom reszelt héja és a leve.

Így készült: A margarint hagytam a meleg konyhában jól megpuhulni, majd a lecsepegtetett hallal és a többi hozzávalóval jó habosra kikevertem. Dobozoltam és behűtöttem.

Tálalás: frissen pirított barnakenyéren, citrommal és paradicsommal. Nem túl erős benne a hering, de utána ajánlatos a páros-fogmosás

citromos halkrém

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.