Erdei séta

   Hűűűű… ma olyan istenit sétáltunk! Barátnőméknél Káposztásmegyeren van egy kis erdő. Nem túl nagy, és még sosem jártam benne. Pedig már sok éve tudom, hogy ott van. De például nem tudtam, hogy a Pilisi Parkerdő ZRt.-hez tartozik, és hogy Tájvédelmi terület. Mint ahogy azt sem tudtam, hogy vannak ott fácánok, őzikék, mókusok, vadkacsák, szarkák, szajkók, karvalyok, rengeteg énekesmadárka, békák – ezegyszer ennek örülök, mert szúnyog is van ám dögivel 🙂 – és van fenyőerdős része, akácos, tölgyes, lápos-sásos-nádasos-zsombékos része is. Van homokos dombja és egészen fekete-sáros része a láp mellett. Nem árt, ha az ember megnézi, hogy hova lép egy-egy mélyedésnél.
Tobozokat szedtünk, meg Márti Marci kutyájával bohóckodtunk. Hatalmasakat szippantottunk a friss erdei levegőből. Ó, az a finom száraz, ropogós avarillat! Mennyei 🙂 Madárcseresznyét csipegettem, ami édes volt és zamatos. Húsos somot kerestem, de nem leltem, pedig abból finom teát, lekvárt lehetett volna készíteni. Nem voltam felkészülve, de szedhettem volna friss, virágzó csalánt, ami zsenge volt, mint tavasszal. Ha vegább lennék, nagy halom, ropogósan friss tyúkhúrral jöttünk volna haza 🙂 Az erdő alja, ahol nem avaros volt, üde zölden mosolygott a napfényben. Fantasztikus volt érezni a napsugarakat és a hűvösödő idő illatát 🙂
Ezt a fantasztikus élményt is jól zártuk ma 🙂 Még mielőtt elmentünk, előkészültem a bőrös sertéscom szelettel.
 

Borókás-korianderes, párolt sertéscomb
 

Ez kellett hozzá:
1 nagy szelet bőrös sertéscomb. (Egy teljes kerek szelet egy teljes sonkából bőrével) Kb. 4-5 ek. olívaolaj, só, bors, granulált fokhagyma, 1 ek. borókabogyó és 1 ek. egész koriandermag, 2 szál rozmaringról lemorzsolt levelecske. Ez a sajátom az erkélyről 🙂 mmmm
 
Így készült: a husit a sóval, fokhagymával, rozmaringgal, pici frissen örölt borssal, mozsárban megtört borókabogyóval és koriandermaggal befűszerezem. A csont mellett bevágom, oda jól betömködöm a sót és a fűszereket. A bőrét a húsáig bevagdosom csíkosra. A csíkok közé is betömködöm a fűszereket. Hagyom állni 2-3-4 órát. Attól függ, mennyit sétál az ember az erdőben közben 🙂
Aztán rácsos tepsibe teszem és annyi vizet öntök alá, amennyi a rács alá fér. A lényeg, hogy gőzben párolodjón meg, ne úszkáljon a vízben. Olívával meglocsolgatom és jó vastagon lefedem fóliával. Kb. 200-220°C-os sütőbe tolom és először majd csak 1 óra múlva jut eszembe megnézni. Akkor megfordítom, hogy a bőrösebb fele legyen felül és még egy órát adok neki. Na igen, aki nagyon éhes, ne válassza ezt a husit 🙂 A párolás időigényes, de megéri! Szóval a második óra leteltével megszabadítom a fóliától és ropogósra pirítom a bőrét. Tálalás előtt kb. 10 percig hagyom pihenni.
Köretnek sajátpetrezselymes, fokhagymás rizibizit és mindenféle savanyúságot adtam. Ilyenkor azért jó az ecetes savanya, mert a ropogós bőr alatti finomságot persze jóízúen megeszi az ember. No és az nem ám egy diétás falatka :))
 
borókás-korianderes párolt sertéscomb
 
Egy gondolat még:
 
Nagyon-nagyon szeretem a borókabogyót. Ahogy van, olajosan a mozsárban megtörve, vagy szárazon pirítva és úgy megtörve is isteni. Sóval összepirítva és úgy megtörve, vagy csak simán sóba rejtve, fantasztikusan aromás fűszerszám.
A koriandernek a zöldjét – ó vétek! – de nem szeretem. Nekem nem jön be az íze. Ebből is látszik, hogy vacak kínai lennék 🙂 hehe. De a magja… hmmm… húslevesfőzéskor mindig használom. De szárazon pirítva és törve fűszerkeverék alapnak használom. Pirítás nélkül is egészen más az aromája. Mozsárban megtörve valami leírhatatlanul finom, édeskés-illatos-kesernyés illata van. Szinte beledugom ilyenkor az orrom a mozsárba. Sültekhez fantasztikus. Ráadásul borókával keverve egészen részegítő 🙂 Szívesen ajánlom mindenkinek.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.