Még a végén…

Ez a hétvége olyan lett – akaratomon kívül, amire csak most döbbentem rá – hogy szinte csak hagyományos egytálételek kerültek/nek az asztalra. Semmi flanc meg fodrossaláta.

Tegnap még meló után kiszaladtam a piacra. Kicsit mintha megállt volna ott az idő a nyárral. De azt hiszem egy hét és a pultokra kerülnek az ősz gazdag ízei, illatai és színei 🙂 Alig várom.

Füstölt bordaporcot hajkurásztam és persze előbb annál a hentesnél, ahol mindig vásárolni szoktam. Nem vettem észre, pedig kibökte a szemem. Hiába, szőkülök :)) De aztán kértem belőle egy kilót, aminek a felét el is tettem itthon a fagyiba. A másik feléből pedig lencselevest főztem. Jó kompromisszum a lencse, mert szeretem és mégsem bab, amit nem annyira kedvelek, lájtosabb is és Párocskám is szereti. Ráadásul igen jól sikerült és borzasztó finom lett. Nálam nincs benne sárgarépa, meg egyéb zöldség, csak apróra vágott vöröshagyma, babér és só. Bár fokhagymát ebbe is mindig csempészek egy kicsit. Aztán egy nagyon vékony paprikás rántás, ami inkább paprikás, mint lisztes. Összeforralás és fél óra múlva mehet bele a tejföl. Nagyon megbolondította ez a bordaporc és sokkal lágyabb a zize, mint pl. a csülöknek.

Na ezen felbuzdulva ma előkaptam egy darab oldalast a fagyiból. Csakhogy – ó és már hányszor megfogadtam, hogy nem így lesz 🙂 – elfelejtettem, hogy azt a nagy adagot, amit vettünk a múltkor, egyben fagyasztottam le. Igaz akkor meleg volt és hamar hűtőbe kellett kerülnie a húsoknak. Na mindegy. Szóval kb. 1 óra olvadozás után is kemény volt, mint a kőszikla. Apácska viszont roppant élvezte, hogy minden erejét beleadva brusztolhatja szét a két csíkot :)) Aztán a másikat vissza is dugtam gyorsan a fagyasztóba. Kicsit furán nézett rám, de meggyőztem, hogy elég a fele adag a vacsiba. Azért ez sem volt kevés. Na így legalább megküzdött a vacsiért ma az én Kedvesem 🙂 hihi.

Sokféle húsból csinálhat az ember rizses húst, de én legjobban oldalasból szeretem. Előkaptam a kuktát, amiben tegnap a lencsét főztem, és mivel órisáhagymákra tettünk szert utóbbi vásárlásunknál, elég volt egy darab, amit apróra vágtam. A kuktát, mivel vastag a talpa, előbb átforrósítottam, akkor öntöttem bele kis olajat, amin a hagymát, 1 kockázott tvpaprikát, 1/2 paradicsomot átpároltam sóval. Félrehúztam és akkor beledobtam a pirospaprikát és felöntöttem vízzel. A csíkokra barkácsolt félig fagyott oldalast beletettem, annyi víz ment rá, amennyi épphogy ellepte, majd rá a fedő és vissza a túzre. A homokórát a mikrón 40 percre állítottam. Hmm.. akkor már puha volt a husi. Előzőleg 3 bögre rizst átmostam és beáztattam langyos vízbe, akkor leszűrtem, hozzáadtam a husihoz, visszacsuktam a kuktát és 20 percet adtam neki. Savanyú kisdinnyével tálaltam. A csont kiesett a húsból és az egész borzasztóan finom lett. Anyukám főzött régen ilyen rizses husit. Bár ők jobb szeretik combból, de az nekem túl száraz ízű hús. 🙂

Holnap pedig sima, fűszerezett, zacskóban sütött egybengrillcsirke fog születni tepsis rumlival és koviubival. Most aztán tényleg adunk a hagyományoknak 🙂 Aztán hétfő-kedd-szerdán megesszük a maradékokat :))

Vacsi után, mosogatás közben Apa mögém állt, átkarolt és azt mondta:

– Ez nagyon finom volt Kincsem. Még a végén megtanulsz főzni :))

– Fogadjunk ezt csak azért mondod, mert ez az étel csak húsból meg sok rizsből áll 🙂

Szóval Kedvesem kedvére tettem ma úgy látszik, mert a rizs a kedvence, és annál jobban már csak a húst szereti :))

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.