A kősziklaszáli szirti bakkecske

Pár évvel ezelőtt az egyik kedvenc telekszomszédainknak – oké, az 5. telek tőlünk, de akkor is 🙂 – lett egy kiskecskéjük. Célzatosan vették, mindenféle terv született vele. Amikor felmászott a szomszéd kert végében egy odabillentett téglarakás legtetejire, és boldogan elkezdett mekegni meg bökdösni a kis fejével, na akkor elneveztem Kősziklaszáli szirti bakkecskének. Hát izé… szóval igazándiból Micike volt a neve, merthogy lány volt, de ez is mellékes 🙂 Micike egy boldog kis spanyol kecske volt, csudaszép mini állatfarmon élt.

Sose láttam még állatokat olyan okosan és tisztán tartva, mint náluk. A pipiknek hálószobás, létrás lakásuk és meggyfa alatti kifutójuk volt. A tetőtérben takarmány és szalma volt elhelyezve, szemben nyuszkók laktak és ők is jöhettek-mehettek nappal kint a pipikkel. Micikének és később a lányának előteres hálószobája volt, fejőrésszel és másik árnyékadó fája volt. De Micike persze sokat sétált. Persze nyakörvvel és pórázzal, mert azért mégiscsak kecske és mindent szeretett megkóstolni. Úgy nézett ki, hogy csak megszagolja és már hamm! le is harapta a legszebb virágot/hajtást/cementes zsákot/száradó zoknit. Gyakorlatilag bármit. Nagyon szerette az akácleveleket, arra emlékszem. Micikének teje is volt, sőt később sajtja, túrója is lett. De – minden csodálatom ellenére – nem tudtam megenni. Mert amúgy én ki nem állhatom a kecskéket, a szagukat. (Bár Micikén sosem éreztem azt a csípős… brr… szagot) És talán csak beképzeltem, de azokon a látványos kis sajtokon is éreztem.

Na ez az én hülyeségem persze. Előtte egy-két évvel a melóhelyemen ebédért mentem a szemközti boltba. Akkor tettek ki teljesen friss juhtúrót. Vettem is belőle vagy 10 dekát, mondván, hogy zsömlével és egy paradicsommal elmajszolom. Ámde mikor kibontottam, olyan állatszagú volt, hogy majdnem elhánytam magam. Elpasszoltam egy kevésbé finnyás kolléganőmnek. Szegény Micike cuccai is eme élmény áldozatává váltak nálam. Birka, kecske…. grrr…

A fetát mégis szeretem. A jófajtát. És tudom, hogy annak amit veszek, nincs erős illata és omlós és jó sós és szinte elolvad a számban, ahogy bekapok egy kockát. És még szeretem azt is, ami fűszeres olajba van pácolva, de csakis a világoskék kupakos üvegest 🙂 Na azt egy az egyben borítom a paradicsomos-uborkás salátalevelekre olajostul, fűszerestül és kész.

Ma – így vasárnap reggel, amikor van időm szédelegni – körbenéztem a hűtőben. Bár már tegnap kiötöltem-hatoltam, hogy hmm.. pirítós valamivel de jó lenne. Tudtam a fetát a hűtőben, meg a túrót. És akkor már tudtam, hogy mit is keverek reggelire.

Fetás túrókrém

Hozzávalók: 1/2 kg félzsíros túró, 1 nagy tejföl, 1 cs. feta kockázva – nem tudom hány dekás, nem fogom kikukázni a zacsiját, de olyan kisebb csomag volt – só, bors, fokhagyma, petrezselyem. Ja és pirítós barna kenyérből!

Elkészítése: a túrót villával összetörjük, a tejföllel kikeverjük, a fetát belekockázzuk és nagyjából azt is széttördeljük. Sózzuk, borsozzuk, fokhagymát lehet bele reszelni, vagy granuláltat szórni rá. Egy nagy csomag friss petrust beleaprítani szinte kötelező!

A kenyeret megpirítom olyan kis lájtosra, hogy a belseje puha maradjon. Erre halmozom a túrókrémet, paprikát és paradicsomot kínálok mellé. Isteni reggeli 🙂 Nagyon élvezem, hogy egész nyáron a virágládámból szedem a petrezselymet. Most kicsit visszafogom magam, hogy újabb levelek nőjenek, mert eléggé letaroltam szegényeket 🙂 Igaz,hogy a nagy aratás eredménye a fagyiban figyel zacskózva, na de akkor is. A friss a legjobbabb mindig :))

túrókrém fetával

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.