Napi Archívum: 2007/09/08

Ropogós

Hétvége lészen. És hétvégén Apácska mindig későn fekszik és későn kel fel. És akkor én reggel már majd' éhenhalok, mikor elkezdek mojolni meg zörögni. Ezért általában gyorsan bekapok egy falatot. Apa persze később kel és roppant figyelmet fordít az alapos és rendes reggeli bedörgölésére. Csak ül és majszol :))

Telik a nap, felengedtek a husik. A holnapra szánt oldalast, mivel felvágáskor kiderült, hogy nincs is benne csont, nagy és szaftos darabokra vágtam. Bekockáztam a tetejét, borsoztam, fokhagymáztam és morzsolt babérral pácoltam be. Só csak sütés előtt kerül rá. Olívaolajjal meglocsoltam és letakarva várja a holnapi forró sütőbe kerülését. Párolt rizst szánok mellé és mustáros salátát.  

Persze a pulykamell is bepácolódott időközben. Nohát 🙂 Felkockáztam, olyan nyársravalónak. Mármint bambusznyárs persze. Sót és borsot kapott, némi fokhagymával ez is. Sót majd csak szintén sütés előtt.  Daraboltam egy kutyasovány és nyers füstölt szalonna csíkot. Vágtam paprikát és cukkinit is mellé. Letakarva várják az estét. 

Na de, hogy ne haljunk addig éhen, gyorsan csináltam egy kis ropogós ropogtatnivalót uzsonnára. 2-2 szelet rozskenyeret megpirítottam finoman. Rákentem egy kis kenhető gouda sajtot. Majd a szendvicseket apróra vágott és felhalmozott jégsaláta levélbe nyomtam. Bele az arcát nekije 🙂 Aztán jól befaltuk. Isteni íze volt a sajtnak, ahogy megolvadt a forró kenyéren és kiadta az a kicsit csípős, édeskés, érett ízét. A kenyér és a saláta pedig ropogott. Mmmm… jó volt na 🙂 Néha az egyszerű dolgok a legjobbak 🙂

szendvicsek goudával és jégsalival

Betegvígasztaló süti

A heti adrenalinszint-emelő aggódásról Apácska gondoskodott. Egyik nap, mikoron is munkába menet a lépcsőn történő leszaladáskor, és a ,már majdnem lent vagyok' utolsó fordulóban kibicsaklott a bokája, ő pediglen elterülve, a fájdalomtól a másik lábával rúgkapálva agonizált. (ezt Ő mondta.) Majd lábra állt és elsántított a buszig, majd a metróig. De az Árpád hídnál már hányingere lett a fájdalomtól, hát hazajött. Nem szólt akkor, hogy ne idegeskedjek. Délelőtt hívtam valamiért, így csak onnantól aggódtam, míg hazaértem. Micsoda könnyebbség 🙂 De mennyire igaz, hogy amit nem tudunk, az nem fáj. Hehe. Ellenben csinált fotóriportot a lábáról. Randa egy eset. De ha már így esett, akkor ugye borogatás, miegyéb. Tegnap a röntgennél kiderült, hogy szerencsére nem tört el semmije, csak nagyon csúnyán lezúzta. A szivárvány összes színű lilája ott van a bokáján 🙂 Persze tegnap nem ment dolgozni. Én meg gondoltam még aznap, hogy akkor megvígasztalom valami finommal. Gyorsan sütök valami egyszerűt neki 🙂

Omlós, lekváros rácsos linzer

Hozzávalók: 80 dkg finom liszt, 25 dkg porcukor, 2. van. cukor, 1 tk. őrült 🙂 fahéj, késhegyni só, 1 citrom reszelt héja, 1 tojás, 2-3 ek. tejföl, 1 kupica rum, 25 dkg margarin, 10 dkg tiszta zsír, 1 sütőpor. Ja és lekvár! 🙂

Elkészítése: A száraz anyagokat összekeverem, majd hozzámorzsolom a margarint és a zsírt. Hozzáadom a tojást, rumot, a tejfölt, amennyit felvesz. Ha kell, kis tejet. Lágy tészát kell kapni. Ennek a 2/3 részét kinyújtom és egy sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedem. Aztán megkenem az egészet jól házi lekvárral. A maradék tésztából én nyújtás után derelyevágóval vágtam csíkokat és fonatszerűen tettem a tetejére. Megszórtam a másik csomag viníliás cukorral. De sodorni is lehet és átlósan rácsozni. Közepes lángon sütöttem kb. 40 percig.

Na ezt a kis vöröskeresztes sütit kapta a Kedves, hogy jobb kedvre derüljön 🙂 Amikor sült, megébredt az illatára és ez nekem nagy öröm volt 🙂 Anyukám is süt ilyet, de ő kelt tésztával csinálja. Szerintem így omlósabb, élesztő nélkül. Viszont ami nem volt itthon, de anyukám mindig tesz rá: vágott diót. Imádom! Le is szoktam lopkodni mindig a nagyobb darabokat :)) Nagymamám pedig karikákat szokott sütni régen belőle, amiket egyformára kivágott egy pohárral, a közepüket pedig egy kisebbel. A felső lukas karikákat tojással megkentük, cukros dióba fordítottuk. Egymásra tettük őket, lekvárt raktunk a közepébe és úgy sütötte meg. Nagyon finom és szép is volt 🙂

Egyszóval van mit tanulni 🙂

omlós, lekváros rácsos linzer