Varázspálcák és kellékek

Elgondoltam egyszer, hogy az ősemberné – persze a tűz ,,háziasítása'' után – miféle cuccokkal rendelkezhetett a barlangban egy vacsora elkészítéséhez és tálalásához.

Először is ott voltak a mindenféle pattintott kőkések, meg éles botok. Talán nyársaltak is néha, mert azt hiszem az ősemberné igen találékony lehetett 🙂 (A nők okosak! A Föld pedig banán alakú!) Aztán a kiegészítőket, salátákat, bogyókat, rovarokat, a desszertet 🙂 mai szemmel nézve, roppant praktikus ehető tányéron tálalhatta, ha egy nagy levelet talált ehhez. Vagy minimum környezetbarát és biológiai úton lebomló tálai voltak! Azért ez.. szóval na 🙂 És sosem bajlódott a mosogatással! Ha meg víz kellett, hát lementek a patakhoz és simán ittak belőle, mert nem volt érdekes, hogy 5 km-rel fölöttük éppen lábat áztat egy dino, vagy bronto, hiszen az ellenállóképességük rendíthetetlen volt. Így aztán az ősember is jókedvű lehetett, mert az ősembernét nem frusztrálta folyton, hogy vacsi után még mosogatni, pakolni kell. Hogy is mondják nagyanyáink: ma még örömmel, holnap körömmel. Na igen 🙂 Ennyit az ősemberné konyhájáról.

Szóval én meg szeretem a mindenféle kütyüket, de nem gyújtögetek ész nélkül. Akkor tényleg egy hatalmas barlangnyi konyhára lenne szükség :))) Apa látta meg és tőle kaptam nyaralás közben ezt a kis ügyes zöldségaprítót. Már bejárattam és mondhatom, legalább olyan könnyű kezelni, mint amilyennek látszik. Na ezt jól megmondtam 🙂 De kényelmes, okos kis herkentyű, az biztos :))

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.