Hajnali szomjúság

Tegnap este esett az eső. Szinte észre sem vettük, mert a szél ami hozta, már korábban becsukatta velünk a konyhaablakot. Márpedig a jófajta eső nálunk mindig észak-nyugatról érkezik. Toronyiránt Bécsből 🙂 Onnan kapjuk, ahogy átbukdácsol a hegyeken és a Dunán.

Amikor vége lett az esti filmünknek – igen, néha mozizunk is – kinyújtóztattuk magunkat az erkélyen. Akkor láttam, hogy szépen szitálgat az eső. Nagy örömömben gyorsan felkaptam a locsolókannát és Apát is ugrasztottam, hogy gyorsan le tudjam locsolgatni a muskátlikat és a nagycserepes virágaimat az erkélyen. Ilyenkor ugyanis nem szól a szomszéd, hogy valami csepeg lefelé. 🙂

Friss és üde volt a levegő, a sok virág pedig felsóhajtott az erkélyen. 🙂 Nagyon kellett már ez a pár csepp szitálás.

Ma reggel pedig amikor felébredtem hajnalban, minden mosolygott. Frissen és kecsesen tartják fejeiket a muskátlik. Sok új bimbós hajtás egészen kinyújtózott tegnap óta. A szégyenlős árnyékliliom is felüdült az esti zuhanytól. Csupa öröm kint lenni a kis minikertünkben.

Amikor ilyen korán ébredek és kipihent vagyok, akkor a nap sem bántó, szinte jó belenézni, ahogy előbújnak a sugarai a horizonton. Úgy látszik, nem csak a naplementébe, hanem már a napfelkeltébe is szerelmes lettem 🙂

És szomjas. Nagyon szomjas. Ezért gyorsan csináltam egy teát. Erdei gyümölcsöset, citrommal. Finom volt és üdítő, mint a tájnak az éjjeli eső. Szomjasan ittam, minden korty egy kincs volt. Naná, hisz' egész éjjel nem ittam 🙂

Miközben a függőszékben hintáztam, azon elmélkedtem, hogy bárcsak így kezdődhetne az embernek sok hétköznapja is. Olyan más lenne minden. Tudnánk egymásra mosolyogni reggel, nem kellene rohanni. Az egyik épp kifelé a fürdőből, a másik meg be, éppcsak elcsúszva egymás mellett, hogy gyorsan-gyorsan.

Muszáj lassítani. Mert megbolondul az ember, ha mindig csak rohan. Kellenek ezek a percek és még több kellene. Mint ködös őszi reggelen, amikor tejeskávéval, mamuszban, köntösben támaszkodom a korláton és lesem a kopaszodó fák ágain átsejlő gyenge napfény ezüstjét.

Kellett ma ez a friss tea, a gyümölcsök íze, hogy ne feledjem el a nyarat. A perzselt tarlók illatát, a széna hajnali páráját. A csillagos ég meleg kékjét, a fű bársonyát. Vizek simogatását, partok kuruttyolását. Hogy sose feledjem el a nyári vízcsobogást, a langyos hullámzást. A túlparti erdők szeder- és a rétek szamócaillatát. 🙂

eredeigyümölcs tea

 

2 Comments

  1. kecsege

    Ez nagyon szépre sikeredett:))
    Pussz.

    Reply
  2. BodzaBlog

    Köszi 🙂 néha elgáncsol a romantika és szeretek benne hasra esni 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.