Tea zöldben

Nem tudom, hogy mifelénk miért inkább télen isznak teát az emberek? Nyáron legalább olyan üdítő, frissítő a tea. És nem csak a divatos icetea. Sőt!

Többre tartom a magunk forrázta és saját szánk íze szerint ízesített teákat. Nagy kedvenceim a zöld teák. Nem azért, mert divatosak. Bár kétségtelen, hogy engem is el tud csábítani egy-egy csinos, divatos csomagolás. Mert azért az igazi teát vásárolni kell. Nálunk nincsenek teafa ültetvények. Ó milyen szépek is, de szívesen megnézném egyszer élőben egy ilyen ültetvény életét.

Ez a csábítás úgy történt, hogy Apával bóklásztunk egy marketben. Egyszercsak észrevettem a szép, csinos dobozt. Már a külleme is csalogató volt. A csomagolás még hagyján, de a dobozon keresztül is érezhető volt a tea aromája. Betekintést adott a kis ablak rajta, ahol a celofán mögül szép nagy, a kíméletes szárítástól és csomagolástól összepöndörödött tealevelek kukucskáltak. Jajj, de tetszett! Szerelem volt első látásra. Természetesen megvásároltuk. Emellett egy másikat is, de arról majd később.

Az ízesítése is megfogott, bár nem tudom, hogyan aromatizálják ennyire finomra? De gyömbér és jázminvirág aroma is került bele. Naná, hogy akkor este azonnal készítettem is belőle forrázatot. Nem csalódtam. És azóta egyszer sem, akárhányszor készítem is el. Elbűvöl az illata és egy egészen más világba röpít. Télen a bögrét az ember a tenyerébe fogja, szimatol és melegszik. Nyáron megvárja míg meghűl a tea és úgy nyalogatja, ízlelgeti az ízeit. Isteni nedű, bárki elhiheti.

A zöldeket sosem savanyítom, csak gondolatnyi édesítés kerül némelyikbe. Mézet ritkán adok hozzá, de barna kockacukrot általában igen. Viszont csak nagyon picit, olyan épphogy. Nekem ez vált be, de mindenki próbálhatja, ahogy neki tetszik 🙂

 

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.